A Nagytétény felett elterülő kietlen puszta 1900-ban lett felparcellázva. Az új település a századvég neves politikusáról, a „vasminiszter”-rôl Baross Gáborról kapta nevét. Nagytétény filiája 1933-ig. Vasárnapi szentmiséket az iskolában tartottak 1926 májusától. Még ebben az évben Templomépítő Egyesületet hoznak létre, 1929-ben helyben lakó káplánt kapnak. 1930-ban megalakul az egyházközség, 1933-ban fölépítik – egyelőre még torony nélkül – az Irsy-Irsik László által tervezett Jézus Szíve templomot. 1948-ban a hajóbővítéskor elkészül a torony is, Kismarthy-Lechner Jenő tervei alapján. 1958-ban kibővítették a szentélyt és a sekrestyét, valamint egy keskeny süveget helyeztek az eredetileg lapos tetejű toronyra. 1951–54-ben készült el a Szűzanya hét fájdalmát ábrázoló nyolc színes üvegablak, Pleidel János műve. 1965–66-ban a II. Vatikáni Zsinat emlékére készült el az új liturgikus tér, Dr. Arató Miklós plébános és Bozó Gyula festőmûvész tervei alapján. A szentélyben lévő két színes üvegablak – Feltámadt Jézus, Jézus Szíve ábrázolás – Duray Tibor alkotása, 1983-ból. A templomban még ezen kívül Baksa Sós György, Bartha Ágnes, Feszty Masa, Hűvös László, Németh Aurélia, Ohmann Béla műveit láthatjuk. 1933-tól önálló lelkészség, 1948 óta plébánia. A plébánia az 1993-as egyházmegyei határrendezés során került a székesfehérvári egyházmegyétől az esztergom-budapesti főegyházmegyéhez.
Anyakönyvek: 1931-tôl.
