A Clarisseum létrejötte elsősorban a Károlyi grófi család gyermekszeretetének a gyümölcse. 1870-ben megalapították az Elsô Budapesti Gyermekmenhely Egyletet, s az épületkomplexum tervezésére a család Ybl Miklóst kérte fel. Az együttes középsô részét francia román stílusú kápolna foglalja el. 1903-ban a gyermekmenhelyeket az állam vette át. Ekkor az intézményt a Vincés nôvérek vezetésével katolikus leánynevelô intézetté szervezték át. Az elsô világháborúban hadikórháznak adott helyet, majd 1924-ben az Országos Katolikus Patronázs Egyesület vette bérbe és átadta a szalézi szerzeteseknek. Az intézet igen kedvelt és népszerû lett a város ifjúsága körében. A szalézi atyák gondos lelkipásztori tevékenységét a kápolna állandó zsúfoltsága jelezte. Így érthetô, hogy az intézet államosításával egyidôben a váci megyéspüspök úr 1948. október 25-én kelt leiratával 1949. január l-jei hatállyal az Egek Királynôje plébániától leválasztva a Clarisseumot, önálló plébániává tette és annak ellátását a szalézi rendre bízta. A plébánia az 1993-as egyházmegyei határrendezés során került a váci egyházmegyétől az esztergom-budapesti főegyházmegyéhez.
Anyakönyvek: 1949-tôl.
