Kőér vagy Kövérd néven szerepel a XIII. sz.–ban az a föld, amely Pesttől keletre a Rákos-patak déli partján terül el és részben a mai Kőbányával azonosítható. A szétszórtan élô híveket 1777-tôl az ekkor alakult józsefvárosi plébánia gondozza. Misézôhelyül használják az Óhegyi (ma Kápolna téri) kis, barokk, műemlék kápolnát, amelyet pestisjárvánnyal kapcsolatban 1740-ben Conti Lipót építtetett fogadalomból. (Ez a kápolna ma a görögkatolikus bazilita szerzetesek gondozásában van.) A XIX. sz. elejétôl benépesülő területen 1869-ben expositura létesül, majd 1881-ben a józsefvárosi plébániából leválasztva plébánia alakul. A templom építését Lechner Ödön terve szerint 1894-ben kezdik meg. Felszentelése 1900. június 27-én, védőszentjének, Szent Lászlónak ünnepén történik. A páratlan megjelenésű, mûemlék templom (1500 m2) belső díszítése és berendezése Tandor Ottó terve szerint készült. A templom háromhajós, bazilikás rendszerű. Lechner franciaországi román kori és gótikus vonásokat vegyített reneszánsz, barokk, perzsa és magyar népi elemekkel, mesterien magyarossá formálva az épületet. A főhajó hossza 50 méter, belvilága 23 méter, a templom tornya (Budapest legmagasabb tornya) 83 méter. A templomnak különleges jellegét még az adja, hogy kívülbelül a Pécsi Zsolnai Gyár termékei díszítik: mázas tégla, tetőcserép, díszek, szobrok, attikák, oltárok, szószék, keresztelőkút és szenteltvíztartó.
A templom a háborúban erősen megrongálódott: a németek kilövőállásnak használták a magas tornyot, az oroszok pedig istállónak a templomot.
A templom külső helyreállítása 1974 őszén indult el, 1994 márciusában került átadásra. Teljes költségét a Fővárosi Műemlékfelügyelőség állta. A belső helyreállítás 1993-94-ben történt saját erőből. A hívek áldozatos hozzájárulását segítette némi összeggel a Főegyházmegye, jelentős mértékben pedig a Kőbányai Önkormányzat. A templom még a X. kerületi Önkormányzat tulajdona.
A plébánia egyszerre épült a templommal: kegyúri tulajdonban maradt egészen 1972-ig, amikor is a Főegyházmegye hozzájárulásával a Kőbányai Tanács épületének részévé vált. Ekkor a plébánia a Halom utca 24. – Pataky tér 25. számú sarokházba költözött, amit bérleményként kapott. Ez az épület 1991-ben ismét műemléki besorolást kapott (10 éves szünetelés után), egyúttal az Európa örökség része lett. A templom az 1997. évi LIV. törvény alapján 15 686. törzsszám alatt I. kategóriába sorolt műemlék.
Anyakönyvek: 1869-től
