Regnum Marianum
a Városligetben
Az 1919-es esztendő végén az Esztergomi Főegyházmegyei Hatóság az erzsébetvárosi plébániától leválasztva megalapította a Magyarok Nagyasszonya plébániát, melynek hivatalos neve Magna Domina Hungarorum lett. Átmenetileg a Damjanich u. 50. sz. alatt működött, de lelkes plébánosa, Shvoy Lajos – aki kinevezését megelőzően is már régóta tagja volt a Regnum Marianumnak – 1921-ben Templomépítő Bizottságot alakított.
A városliget szélén, a Damjanich utca tengelyében kezdődött meg az építkezés, Kotsis Iván tervei alapján. A munka a későbbi gazdasági válság ellenére is hatalmas lendülettel és lelkesedéssel folyt, majd gróf Mailáth Gusztáv támogatásával 1931-re készült el, délfrancia stílusban. Felszentelésére 1931. június 14-én került sor. A plébániatemplomot a köznyelvben Nagy Regnumnak és a Damjanich utca 50-et pedig Kis Regnumnak hívták. A pártdiktatúra alatt, a vallásüldözés keretében a Regnum Marianum tevékenységét is betiltották, és az atyákat kiűzték a Házból. 1951-ben, a felvonulási tér kialakítására hivatkozva döntés született arról, hogy a regnumi plébániatemplomot fel kell számolni. Az ingoványos területen beton cölöpökre épült vasbeton szerkezetű templom bontása több mint félévig tartott és csak katonai segédlettel, robbantásokkal sikerült porba tiporni. Ifjú regnumisták, köztük Hajnal György atya, követték a becses maradványok sorsát és figyelték azok nyughelyét.
A Zoborhegy téri új templom építkezésének megkezdésekor, 3 méter mélyről Hajnal atya ásatta ki és szállítatta az új plébánia kertjébe a városligeti templom néhány tartóelemét mementóul. Emlékparkunk értékei ezek, valamint az új templomban őrzött két kő. Egyike a régi templom oltárszentélyénél, a tabernákulumnál volt oszlopkő, ami faragott carrarai márvány. A másik a külső homlokzatot díszítő, stilizált cserkész jelvény.
Regnum Marianum
a Zoborhegy téren
A jogutód plébániatemplom építésére Hajnal György atya 1990-ben kapott megbízatást Paskai László bíboros úrtól. Az építtető célja volt mindazt megformázni, ami feladata egy templomnak: biztonságot és erőt adjon, a magasba törjön. Ezt jelzi a 33 méter magas pengetorony. Már mérete is jelkép, Jézus földi életének az idejére utal, másrészt pedig a szeretet lángját, a gyertyalángot formázza meg. Mint ilyen jellegű forma, az első pengetorony a hazai templomépítészetben. A tornyban három harang lakik, melyek szívei az alábbi hangokat ütik:
# Szent György harang (55 kg - ø46 cm): "a" hang
# Szent István harang (110 kg - ø60 cm): "f" hang
# Magyarok Nagyasszonya harang (210 kg - ø74 cm): "d" hang
A templomba belépve a magasba törő ívek felviszik a tekintetet az ég felé, mintha megnyílna előttünk. Az oltár fölötti mennyezet sugaras megoldása pedig szemünket az oltárhoz vezeti, szinte nem is lehet máshova tekinteni.
Szárnyas oltár Latorcainé Ujházi Aranka alkotása, képe a kis Jézust ábrázolja édesanyja ölében. Templom belső oszlopait díszként ölelik az árpádházi királyok, hercegek pántkoronája, valamint az oszlopfőket díszítő akantuszlevelek az egyház univerzalitását akarják kifejezésre juttatni. Ezek a Hummel Műhely kézműves alkotásai. A keresztút képeit Herczeg Mónika kerttervező készítette, aki az üvegfestészet művészetével alkotta meg az állomásokat, egy-egy növényt, virágot ábrázolva a képekben kifejezett történetben.
A templom méreteti: 38 m hosszú, 25 m széles és belmagassága 16 m. Alapterülete 800 m2.
A templom védőszentje Magyarok Nagyasszonya, akinek Szent István ajánlotta fel az országot, és a Szent Koronát.
